Hello my dear readers!:)
Üdvözletem néktek a Föld nevezetű bolygóról, ahol az ember nevű űrlény él. Hogy telik a nyaratok? Voltatok már valahol? Én még csak a nyagyimnál Mohácson:/ :) Eddig az új kinézetre összesen még csak 3 szavazat érkezett, nagyon örülnék neki, hogyha ez a szám egy picit növekedne, valamint néhány komi és új feliratkozó is jól esne. Tehát egyszóval SZAVAZZATOK, KOMIZZATOK, IRATKOZZATOK FEL!:)
Rengetegen nézték meg a blogot már, több mint 1500 megtekinténél járunk.Imádlak titeket, nagyon szépen köszönöm! Próbáltam izgalmas fejezetet hozni, de nem igazán sikerült valami jól. Viszont majd kárpótollak titeket. Kaptam egy díjat is Vickytől, majd ha lesz egy kis időm, kiteszem. (Köszönöm Vicky!:)
Nem is fecsegek tovább, jó olvasást! Xx ~Anne Norina Joiner~
Tegnapi hazatértem után – vagyis miután egy egész nap átalvása után felébredtem – első dolgom volt a lányokkal visszamenni a Tomlinson-házba, hiszen Jay is tudott az elrablásomról, aki persze értesítette anyáékat, így őket is meg kellett nyugtatnom, hogy jól vagyok, nincs semmi bajom. Érdekes. Két hete mentem el otthonról és máris bajba kerültem. De a jó oldala, hogy végre soha többé nem látom apát. Legalábbis nagyon remélem. Megbeszéltük a srácokkal, hogy éjjelente Louis-ék házában alszunk, nappal viszont itt fogjuk boldogítani a fiúkat-lányokat. Apropó, lányok. Danielle és Perrie holnap érkeznek. Már alig várom, hogy megismerhessem a két példaképemet. Az Eleanorral való találkozásom előtt is ugyanilyen gyomorgörcsöm volt, de aztán hamar kiderült, hogy nem volt mitől tartanom, hiszen szinte azonnal közös nevezőre jutottam a húsz éves modellel.
Mióta épségben hazakerültem, mindenki ügyel rá, hogy egy percre se hagyjanak egyedül, sokkal figyelmesebbek velem az emberek. Ma reggel például még Nicky is érdeklődött a hogylétem felől, igaz ő csak azért, hogy bevágódjon Harry-nél, hiszen köztudott, hogy göndör hajú barátunk a kedvence a világhírű bandából, de akkor is jól esett.
Soha életemben nem kaptam még ennyi gyengédséget és törődést, mint most, és ez nagyon jól esik. Tudni, hogy van(nak) mellettem valaki(k), aki(k) figyel(nek) rám, hihetetlen érzés, de az igazság az, hogy néha már egy kicsit sok. Ma reggel Niall például még a vécére is el akart kísérni. Szerintem ez azért kicsit túlzás, mivel nem hiszem, hogy bárki is a villa mellékhelységében akarna rám lecsapni. Az azért még egy rablótól, vagy gyilkostól is furcsa lenne. Szerintem.
~~~.~~~
Ma délután program híján, és tudva, hogy rajongók százai várják Doncaster utcáin a One Directiont, csak tévéztünk. Pontosabban mozimaratont tartottunk. Nekem a Tökéletes hang és az Éhezők viadala tetszett a legjobban, Emma inkább a régi, jó klasszikust, a Dr. Szöszit részesítette előnyben, míg Marie a lovas filmeket, Lola pedig az általam is istenített Sakáltanyát. Lottie-nak állítólag mindegyik tetszett, kivéve az akciófilmek, amiket a fiúk okos módon megnézettek velünk, így azokat mi végigszenvedtük.
- Gyerekek, én kikészültem! Az agyam nem képes több képet és információt befogadni. – sóhajtott Zayn. Egyetértően bólintottam. Már velem is ez volt a helyzet.
- Ne már! Csak még egy utolsót! – nyafogott El. Komolyan mondom, ez a lány néha mintha nem is egy húszéves nő lenne, hanem egy ötéves kislány. Egyébként a fanoldalak állításai, miszerint Eleanor Louis női változata, teljesen beigazolódtak, a csaj ugyanolyan hiperaktív és néha idegesítő, de rettentően kedves, okos, édes, aranyszívű, mint egy évvel idősebb barátja, akivel nem mellesleg külsőleg is tökéletes pár.
- Jó oké, de ez tényleg az utolsó lesz. – mondta Liam, s berakott egy filmet. Igazából fogalmam sincs, hogy melyik volt az.
- Kimegyek popcornt csinálni. – sóhajtottam, és megfogtam a tálat, aminek a tartalmát az előbb jóformán csak Nialler ette meg. Előkerestem a még megbontatlan pattogatni való kukoricacsomagot és betettem a mikróba. Hirtelen egy kezet érzek a derekamon. A nem várt érintéstől ijedten megugrok, és zakatoló szívvel próbálok megfordulni.
- Nyugi, semmi baj, csak én vagyok. – hallom meg az előbb említett ír manó hangját. Akadozva kifújom a levegőt a megkönnyebbüléstől, s megfordulok karjaiban. Egy gyönyörű, kéken csillogó szempárral találom szembe magam, s egy megnyugtató aranyos mosollyal, amitől nekem is rögtön felfelé görbülnek ajkaim. Ez az édes fiú mindig ezt váltja ki belőlem.
- Gondoltam, segítek egy kicsit. Már nekem sincs kedvem filmezni. Szétültem a fenekem. – grimaszolt egyet, amin kuncognom kellett. Bólintottam. Még mindig a karjaiban tartott. Kezemet felvezettem a hajához, végigsimítottam egy szőke tincsen. Az ír szépség ajkait egy sóhaj hagyta el, ahogy játszottam a hajával. Kicsit oldalra döntöttem a fejem, hogy jobban szemügyre vegyem, mikor kezével végigsimított az arcomon. Lehunytam a szemem érintésétől. Eközben hallottam, ahogyan a mikró csipogással jelezte, hogy megmelegítette azt, ami benne van.
- Kész a popcorn. – suttogtam, s kihámoztam magam a fiú karjai közül. Én kiszedtem a finom csemegét a tasakból, míg ő narancslét töltött, s kimentünk a többiekhez.
Körülbelül az egész filmet végigszenvedtük, csak Ellie élvezte. Vagyis szerintem azt élvezte, hogy mi csoportos öngyilkosságra készültünk.
- Srácok, felmehetek aludni? – kérdeztem a film közepénél, amikor már tényleg nem bírtam tovább.
- Persze. – mondta Harry egy bágyadt mosollyal arcán, én pedig megcéloztam az egyik vendégszobát.
A fekvő helyzet megváltás volt számomra, nekem is fájt már mindenem. Lehunytam a szemeim, s elmerültem az édes álmok földjén.
~~~.~~~
Arra ébredtem, hogy az ágy besüpped a másik oldalamon. Meg akartam fordulni, de beleütköztem valamibe, pontosabban valakibe. Ijedten kaptam fel a fejem.
- Nyugi, én vagyok az, Louis. Semmi baj, gyere ide! – vont karjaiba. Légzésem lassan egyenletessé vált.
- Miért vagy itt? – néztem tengerkék szemibe, mikor elengedett.
- Csak úgy. – vonta meg a vállát, de láttam rajta, hogy hazudik.
- Tomlinson, most vagy elmondod, vagy kiszedem belőled, de nem biztos, hogy neked az jó élmény lesz. – fontam keresztbe a karjaim magam előtt. Nem akartam vele ilyen távolságtartó lenni, de szemei egyszerűen megbabonáztak. Viszont ugyan ezt érzem Niall-el és Harry-vel is. Mi történik velem? Igaz, Harry érintései a legintenzívebb hatásúak rám, de mivel eddig, amíg nem ismertem őket, Louis tetszett, így ez elég kellemetlen. Főleg, hogy most bejött a képbe Niall is. Mindhárman olyan édesek, aranyosak, és figyelmesek velem. Ugyanakkor Louis-val azért vagyok ilyen, mert a barátnője az én egyik legjobb barátnőm, és ha megtudná, hogy esetlegesen gyengéd érzelmeket táplálok a huszonegy éves énekes iránt, szerintem azonnal elveszteném a barátságát. Azonkívül még magam sem tudom, mit érzek Louis, Harry vagy éppen Niall iránt, és ez bosszant.
- Jó, oké, szóval amikor elmentem érted és kiváltottalak… Istenem, ez de hülyén hangzik… Akkor az a férfi mondott valamit, ami nem hagy nyugodni. Idézem: „Na, pá bogaram, remélem, soha nem látlak többé. Üdvözlöm Dianát és édesanyádat!” Ezt hogy értette? Te ismered őt? – nézett rám kérdően.
Légzésem szaporább lett, éreztem, hogy emlékek hada jelenik meg lelki szemeim előtt. Kétségbeesetten néztem az előttem lévő fiúra, mire az felfogta, hogy kényes témába tapintott, s nyugtatóan végigsimított arcomon, miközben szemeivel pásztázott. Próbált megnyugtatni.
- Ő… az… - akadoztam. Louis készségesen várta, hogy kibökjem. Nagyot szippantottam a levegőből, erőt gyűjtöttem. – Apám. – sóhajtottam, majd éreztem, hogy egy rakoncátlan, kövér könnycsepp legördül égő arcomon. Lou gyorsan letörölte, és átölelt. Fejemet mellkasának döntöttem, és próbáltam csillapítani az érzelmeimet, s nem elsírni magam.
- Istenem, még is milyen apa az ilyen? Ha valaha bánt téged még egyszer én… - éreztem, hogy megfeszülnek izmai, s próbálja kordában tartani a dühét.
- Nem fog. Elment Amerikába. Én voltam az eszköz a pénzszerzéshez. Ha még két órát vártok a váltságdíj átadásával, akkor én most nem lennék itt. – néztem magam elé mereven, majd felnéztem Louis-ra. Engem nézett.
- Miért nem mondtad el? – kérdezte feszülten.
- Mert nem láttam értelmét. Már megtörtént. Soha többé nem fog ártani nekem és a családomnak. – sóhajtottam, mire bólintott egyet. Ezek szerint igazat ad nekem.
- Szeretnél még aludni? – kérdezte kis idő múlva állát a vállamon pihentetve. Megráztam a fejem. Lementünk a többiekhez, de nem voltak a nappaliban.
Kimentünk az udvarra. Elnevettem magam a kép láttán.
Harry és Niall gitározott. Eleanor és Lottie a hintaágyon feküdtek egymás ölében, amit mondjuk, nem tudom, hogy hogy oldottak meg, de mindegy. Zayn, Liam és Marie beszélgettek a fűben fekve. Phoebe és Daisy a kerti medencében fürödtek, jobban mondva pancsoltak és labdáztak. Emma, Lola, Fizzy és az időközben megérkezett Evy pedig Twistereztek. Louis rögtön odament a hintaágyban fekvő kedveséhez és húgához, és rájuk ugrott, mondván „kicsi a rakás”. Én elröhögtem magam, majd odamentem a két gitározó fiúhoz.
- Heló Ninu! – vigyorgott Harry.
- Mi bajod van Styles? Milyen Ninu? – kérdeztem nevetve.
- Hát ez az új beceneved. Már Nina, Nins és Ninu vagy. – magyarázott mosolyogva Niall.
- Ezt együtt találtátok ki? – kérdeztem mosolyogva, miközben leültem közéjük.
- Igen. – válaszolták egyszerre.
- Hogy én ezt honnan sejtettem? – forgattam meg a szemeimet.
- Héj Nina! Igaz, hogy minden sulis füzeted tele van firkálva a nevemmel? – kurjantott Louis vidáman. Nyeltem egyet, és szúrós szemmel körbenéztem, majd megállapodtam egy emberen, aki kicsit összehúzva magát, engem figyelt.
- Charlotte Tomlinson! – sziszegtem hangosan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése